2015
Ápr.
Érdemes-e ovis- vagy már bölcsis korban elkezdeni egy második nyelv tanulását?
Bizonyára mindenki ismeri Maugli történetét és talán néhányak hallották már a Maugli-szindróma elnevezést. (Nem hivatalos diagnózis, csupán azokra a gyerekekre használják, akik a nevelés teljes hiánya miatt nem tudnak beilleszkedni a társadalomba.)
1970-ben találtak rá a 12 éves Genie-re, aki a külvilágtól teljesen elszigetelten „nőtt fel”, alkoholista apja sosem szólt hozzá, anyja pedig értelmi fogyatékos volt, így nem tudott foglalkozni vele. A pszichológiai vizsgálatok alapján Genie 12 éves korában mentálisan egy 2 éves szintjén volt és bár nagy érdeklődést és határozott fejlődést mutatott, sosem tanult meg rendesen, tagolhatóan beszélni.
Ezzel szemben a 6 és fél éves ukrán Izabella, aki szintén izoláltan nevelkedett egy süket-néma nő gyermekeként, 20 hónap alatt tökéletesen megtanult beszélni.
Mi a különbség a 2 kislány esete között? Miért sikerült az egyiknek, amíg a másiknak nem?
Az anyanyelv-elsajátítással foglalkozó tudósok két kritikus időszakot, ún. biológiai sorompót határoznak meg, melyek mind az anyanyelv-, mind az idgennyelvek tanulásában meghatározóak.
Az első sorompó 6-7 éves korban van. Eddig mindenképpen el kell hogy kezdődjön az anyanyelv/idegennyelv tanulása, ha azt akarjuk, hogy gyermekünk folyékonyan, akcentus nélkül beszéljen.
A gyerekek csecsemőkorban nyelvileg „univerzálisak”, így bármely nyelv anyanyelvükké válhat.
A második sorompó (12-13 év) után az agy elveszti azt a rugalmasságát, mellyel egy nyelvet akcentusmentesen elsajátíthat. Így minél fontosabb, hogy gyermekünk minél fiatalabb korban megismerkedjen egy második nyelvvel.